Tegnap egyetlenegy múzeumba mentem be (én egyedül, mert Pisti kint maradt Csilivel) és az egy lakóhajó múzeum volt. Ezt nem tudtam volna kihagyni, de sajnos csak 10 percig voltam lent, ami közel sem elég egy ilyen hajó alapos áttanulmányozására, csak éppen ízelítőt ad a hajós életből.
A Hendrika Maria 1914-ben épült, homokot és sódert szállított. Az 1960-as években alakították át lakóhajóvá. Egészen 1997-ig laktak rajta az előző tulajdonosai, amikoris egy vállalkozó (a mai tulaj) megvásárolta és múzeummá alakította. Ez a hajó mai kinézete: 
Igazándiból nem modern bútorokkal van felújítva, hanem a 60-as évekbeli hangulatot hozza a hajó belseje. Illetve részben a legelső, még szállítóhajó funkciót is megpróbálták valamelyest helyreállítani, bemutatva a a hajó 1920-30-as évekbeli felszereltségét. 
"Modern", 60-as évekbeli hangulatban pompázik a "nappali", vagyis a hajó legnagyobb helysége: 
Az ósdi tévében folyamatosan hajókról szóló filmek mennek, amik kb. a hajó építésével egyidőben készülhettek. Nagyon jó lett volna megnézni párat, de nem akartam, hogy Pisti megfagyjon odakint. A nappali másik oldala: 
Itt látszik a fűtés jellege is. Állítólag ezek a hajók nem nyirkosak és remekül lehet fűteni őket. A nyitott ajtón lehet a "modern" konyhába menni, majd azon túl van a lejárat/bejárat. A következő képen a hajó orrésze látható, ebben egy 20-as, 30-as évekbeli hajó enteriőrt lehet látni, benne egy priccsen alvó emberrel, egy bográccsal, hajókötelekkel, viharlámpával és mindenfélével ami a hajósélet elengedhetetlen kelléke: 
A hajónak ez a része sokkal szűkebb, mint a többi, mert nagyon alacsonyan van a mennyezet. A következő fotót ebből a lukból fotóztam, az ajtó mögött található a tusoló és a wc. Ugyanis a vízellátás és a szennyvízelvezetés is megoldott a hajókon, tehát nem nomád körülmények között laknak azok akik hajókon élnek. 
Közlekedő a hajó orra és a nappali között: 
A képen a hajó utolsó lakói láthatók, akik eladták a hajót a mai tulajnak: 
A lejárat a függöny mögött: 
A modern konyha, ami most a recepcióként és büféként funkcionál, lehet kávézni, üdítőzni a hajón, akár főzni is lehetne, mert van tűzhely is amin éppen víz forrt: 
A konyha ablakában láttam meg ezt az üveget, az Amstel folyó vize van beletöltve: 
És a címkéjén: Amszterdam üvegben. Hiteles, eredeti csatornasör, a 12. századig visszavezethetően. Történelemben pezsgő és Rembrandt DNS-ével tarkított víz, aki fürdött is és az ecseteit is belemosta a folyóba.
A folyó az ablakból: 
Egy érdekes fotó a múzeumból: 
Ez igazándiból nem hajó, hanem úszóház, de tulajdonképpen a vízi életet képviseli. Ezen klasszul látszik, hogy még akár pázsitot is lehet alkotni egy ilyen otthonra. És aztán nyírni is kell persze. A régi konyha: 
És a hálóhelyek, amelyek kétoldalt nyílnak ebből az alacsony mennyezetes beugróból: 
Ezek elég kicsinek tűntek, azt mondanám, hogy gyerekeknek való, de biztosan ezekben aludtak a régi tulajok.
És a kert persze, amihez majdnem mindenki nagyon ragaszkodik. Itt az udvar a folyóvíz, de megpróbáltak minden lehetőséget megragadni, hogy zöldesítsék a hajót, a környezetüket: 
Megtudtam még, hogy ezeknek a lakóhajóknak is ugyanúgy van házszámuk, mint minden stabil háznak, és a lakók nem dönthetnek önkényesen arról, hogy áthorgonyoznak máshová. A hajók legtöbbje ettől függetlenül menetképes, tehát helyváltoztatásra alkalmas. Jelen pillanatban nincs Amszterdamban szabad hajóparkoló, úgyértem nincs szabad hajóházszám, tehát új lakóhajót létrehozni nem lehetséges.
Érdekes volt érezni amikor a sétahajók elhaladtak a lakóhajó mellett, ugyanis enyhe ringást lehetett érezni. Akkor volt jelentős, amikor egyszerre 2 túrahajó is elhaladt mellettünk, de azt hiszem megszokható az érzés. A vasárnapi tyúkhúsleves nem ömlene az ölünkbe, annyira azért nem volt veszélyes.
(Tengerpart holnap.)
