Azt hiszem nem kell bocsánatot kérnem senkitől, amiért a család blogja lassan át fog alakulni az emlékezés blogjává, ahol sok minden Pistiről fog szólni.

Ő személyesen nem különösebben szerette ha felkerült a blogra, azt mondta, hogy a blog célja a lányok és a távol élő család "kapcsolattartása", illetve valamennyire a holland hétköznapok bemutatása.

Ettől függetlenül ő is felkerült, írtam róla, fényképeket is tettem és bárcsak ne fogadtam volna szót és meg több emléket halmoztam volna fel róla itt.

Szabina 4 éves, valószínűleg nagyon-nagyon kevés emléke lesz Pistiről, de amit ide a 2 év alatt írtam, fényképet feltettem az már az ő emléke is lesz.

Pisti tragikus körülmények között hunyt el, és tudom, hogy mindenki szeretné tudni a MIÉRT-et. Azt is tudom, hogy mindenki enyhíteni szeretné a fájdalmunkat és részvétét nyilvánítani, de kérem legyetek tekintettel most ránk, rám, nem tudom és nem akarom feleveníteni a történteket és egyelőre a kommentekre sem szeretnék reagálni. Tudom és megértem, hogy jó szándékkal szeretnétek felénk közeledni, a fájdalmunkban osztozni, de egyelőre nem szeretnék még a kommentekre sem reagálni, ezért egy időre nem engedélyezem a blogon a kommentezést.

Ismerem magam és tudom, hogy ki fogom önteni a szívemet, meg fogom ríkatni a blog-olvasókat, ezért arra kérek mindenkit, hogy aki nincs felkészülve a könnyekre, a lelki fájdalomra az inkább ne olvasson.

Mindezektől függetlenül megpróbálok továbbra is a lányokra fókuszálni, és a hétköznapokra, de érthető módon elsősorban a felfoghatatlan felfogása, a feldolgozhatatlan feldolgozása foglalkoztat, ez meg fog látszódni a blogon is.