Tegnap gépelek itt, mint egy gépírónő, amikoris ordítás. Általában egy bazi fejhallgató alatt kuksolok, hogy a csajok nézhessék a meséiket és ne zavarjam a zenéimmel őket, és viszont, ők ordíthassanak és ne zavarjanak engem.

/Lehet, hogyha meglátnának fejhallgató nélkül fel sem ismernének.... ???/

Na szóval kopácsolok a billentyűzeten amikor hallom, hogy Szabina ordít, de nem csak kedvtelésből ahogy szoktak, hanem fájdalmasan. Na gondoltam kész, lehet belefolyni a megoldhatatlan problémába, miszerint "MI TÖRTÉNT?" Mert az egyik ezt állítja a másik meg pont az ellenkezőjét, és persze mindketten rínak és mosakodnak, hogy ők olyan ártatlanok, mint az a bizonyos barika.

Legyél okos és főleg igazságos, valamint következetes (ez már túl sok) ......de nem tucc úccse.

Szóval Szasza közelít szirénázva, a hangerőből arra következtettem, hogy már csak a fej érkezik meg annyira súlyos a baj, a maradék testrészekkel történhetett a gubanc.

De nem, jött az egész gyerek, visítva, akkora könnytengerben, hogy már kutattam a búvárruhát meg a mentőmellényt.

A másik kiskorú sehol a láthatáron, gyanús. (De kiderült, hogy éppen most nem volt köze a dolgokhoz.)

Szóval amikor a kisgyerek éppen levegőt vesz akkor beszúrom: "na és most mi történt?"

Mutatja a búráját (de az egészet) hogy beütötte.

Nem tudok rájönni, hogy a fejének melyik részén van a sebesülés, úgyhogy rákérdezek: "hol ütötted be?"

És mutat a fürdőszobára: "ott!"

"Jóvan, akkor a fürdőszoba kapja a gyógypuszit." - na ekkor már röhög.

És most meg?

Panaszkodok, hogy fáj a fejem.

Pipi rámnéz tökkomolyan: "én tudom ám, hogy miért fáj a fejed."

"Igen, és miért?"

A tudományos válasz: "mert nagy a segged."