Az utcánk olyan, mint egy csatatér. Mindkét oldalon lövészárkok, földkupacok, törmelék. Csak hullák nincsenek, legalábbis remélhetőleg nem kerül elő egy sem.

Kicsit a komenizmusra hasonlít az egész, ketten vakarják fel a cuccost és fektetik a kábelt (hehehe) aztán két majomszerű, folyton füttyögő, nagypofájú lótifuti gyerek próbálja visszaorigamizni a térkövet.

Ez egyébként marha jó, mert bármikor van valami gubanc az út alatt, felkapják a térkövet 10 perc alatt, megoldják a szitut és teszik is vissza eredetibe. Mármint ha nem két ilyen majom rakja akkor halad. De ezek rádióznak, énekelnek, füttyögnek, kávéznak ..... ha Pipit kiküldeném, hogy te gyerök, hajigáld má' vissza az utcát eredetibe, 10 perc alatt megvolna azzal amivel ezek ketten púzliznak két napja.

Amióta csinálják a környéket, október óta (igeeeeen, jól számolsz, már egy éve) azóta akkor és úgy zárják le az urtcákat ahogyan éppen jólesik. Hazafelé jövet sosem tudom, hogy melyik utca melyik végén tudok bejönni. Amilyen szöszike vagyok még másik utca hetes számba toppanok be, leülök vacsizni az asztalhoz oszt amikor elém teszik a heringet meg a kagylót akkor hoppá, nem is otthon vagyok.

Na ma Meki volt, mer' dógozunk a másik szöszikével. Azért a csokis fagyi után a két Banya letuszkolt még 1-1 vödör pudlingot.

Szasza mint egy csokivámpír:

Ezt se fogja betenni a családi albumba, sőt, majd ha lesz elég sütnivalója, akkor őrjöngve követeli, hogy szedjem le. Pipi majdnem az összes képét fogja őrjöngve  bojkottálni .... késő, tessék értelmes fejet vágni ... na rólam ezért nincs fent kép, ami nem megy azt nem kell erőltetni. :)

Anyám bizti alszik, szokás hatalma .....