Ma megkeresetük Pipi hóból készült szívecskéjét, amit még pénteken a suliudvaron rejtett el, és meg volt teljes épségben. :D Hát igen, hideg van, nem nagyon olvad a hó. Úgyhogy ma végre beruháztam saját magamnak egy hócipőbe. :D Mivel az én lábam már nem nő, tulajdonképpen már évek óta vehettem volna (kellett volna) de soha nem tettem meg. Most viszont nagyon fázott már a lábam, muszáj volt. Szerencsére már leárazások vannak, úgyhogy 30%-os kedvezménnyel sikerült hozzájutni.

Két kép a csajszikról:

És a kikkkutya. Háát, nem tudom kinek mennyire élénkek az emlékei, de kisgyerekesek előnyben, hogy a kicsiket mennyire foglalkoztatja A TELEFON!!!! A mobiltelefon, ami apát és anyát olyan jól leköti, beszélnek hozzá, a fülükhöz ölelik, simogatják (nyomogatják) és mindenhová magukkal cipelik.

Na szóval a gyereknek is az kell, mert anya és apa nagy becsben tartja, tehát menő, kúl, KELL!

Na most az én kis kutyagyerekem detto ugyanez, csak nem a mobillal.

Ugyanis egyszerűen nincs kit felhívjak, a telefon nekem nem másodlagos szervem, mint a népek legtöbbjénél, hanem sokadlagos. Nekem a másodlagos, életfontosságú szervem a kompóter, ezen keresztül tartom mindenkivel a kapcsolatot. Ergo, ezt nyomogatom álló nap.

Szóval ezt látja ez az okos, bozontos, loncsos kutyagyerek, ezért mi kell neki???? A kompóter előtti szék, DE MINDIG!!!

Ahogy megemelem a valagamat, hogy töltsek teát, vagy elmenjek a wc-re, vagy ide-odahozzak valamit, mire visszaérek már a helyettesem terpeszkedik a székemben. :D