Nem akarok senkit megijeszteni, de asszem ennyire szarul még soha nem éreztem magam.

A reggeli legalacsonyabb pulzusom 64 volt, csoda, hogy a gép mérte, mert ilyenkor már azt írja ki általában, hogy error. Volt, hogy 68 volt a pulzusom, 2 perc múlva 95, majd megint 2 perc múlva 67. Sokszor voltam az ájulás szélén, bár néha nem tudtam eldönterni, hogy elájulok, vagy összehányom magam? Végül egyik se történt meg, habár igazán nem emlékszem, hogy elvesztettem-e az eszméletemet, mivel feküdtem.

Voltam dokinál, bár menni alig bírtam, kóvályogtam és minden összemosódott a szemem előtt. Az ujjperceim totál lefehéredtek, nem volt bennük semmi vér, és olyan volt, mintha lefagytak volna. A homlokomban, az orromban majd később a tarkómban is nyomást éreztem. A hőmérsékletem 35,2 volt és olyan fehér voltam, mint egy kísértet. Holnap éhgyomros vérvételem lesz, hogy kiderüljön mi a fene vágott oda a vérnyomimnak.

A csajokat is a szomszéd vitte suliba, szerencsére annyira összeszedte magát a szervezetem, hogy el tudtam menni értük, de nagyon gyengének érzem magam. Most éppen Pipi egyedül sétáltatja Csilit, soha előtte ilyenre nem kértem meg, de most nem tudnék elmenni vele sétálni. Habár estig össze kell szednem magam.

A csajok jól vannak, Szasza számítógépezik, Pipi ugye Csilit sétáltatja. Szerencsére nem kell levest főznöm, mert tegnapról van a Pipi kedvence (köménymagosleves) utána nyilván összedobok egy tejbepapit, az hamar meg van, nem bírnék most többet a konyhában dekkolni.

Megpróbálkoztam a gif-gyártással, íme az eredmény: