Tulajdonképpen csak egy képem van Szaszáról, amint kinyúlva fekszik a táncsuliban a kanapé támláján. Az én gyerekeim olyanok, mint tanyamarcsa a plázában, hogy váúúúú, lift! odasüss mozgólépcső! nédda magától szétnyíló ajtó! mert hanyattesnek egy szimpla kanapétól. Csak mert addig nem volt ott. Most meg ott van. Egy kanapé és kész. Jó, szép és hatalmas kanapé, biztosan kényelmes is, tagadhatatlan. De akkor is csak egy kanapé. Többi kölök nem hugyozza magát kétfelé ettől, de az én gyerekeim .... észbontó!
Ha nem ül ott senki amikor megérkezünk, akkor ordítva(!) veszik be a kanapét és becuccolnak, szinte beköltöznek. Aztán Szaszának máris mennie kell táncolni, Pipi egyedül terpeszkedik a kanapén. Majd csere, de nem ám felemeli Pipi a fenekét amíg Szasza vissza nem ér a táncból, nehogy má' valaki lerakja az ülepét az ő kanapéjukra!
Szasza a háttámlám is elvan, bár szombaton marha nagyot zakózott róla.