Nem tudom mi van a levegőben (vagy a főztömben) de az 5 napos összezártság kezdi megbomlasztani a kislányok agyát. Napi hetvennyolcszor kell békíteni őket, mindig történik valami valamelyikükkel (rosszabb esetben mindkettőjükkel egyszerre) és amikor megpróbálom felgöngyölíteni az ügyet, akkor az egyik pont az ellenkezőjét állítja a másik történetének. És persze mindkettő ártatlan angyal, természetesen a másik az ördög, aki beleviszi őt a rosszba. Bármelyik mosolygósnak induló játék akármikor átcsaphat vérre menő vitába, örihariba. Kezdem nagyon unni. Ez éppen egy tökéletes fotó (mármint nem minőségileg) nem lehet megmondani, hogy szeretetből vagy utálatból vicsorognak.
Csilike szorosan az ajtó mellett, utálja a vitákat, bármikor jelezhet, hogy menekülni akar:
