A november a legnehezebb hónap számomra. És hiába gondoljuk, hogy az idő megold mindent, a fájdalmat és a gyászt nem oldja meg, nem oldja fel. A fájdalom mindig ottmarad, soha nem tűnik el, csak másmilyen lesz. Máskor, más-más helyzetekben tépi fel a sebet a jelen. Néha egy kép vagy egy dallam vagy egy esemény erősíti fel a fájdalmat, ami akkor ugyanúgy tud fájni, mint amikor minden elkezdődött. 

Sok minden megváltozik egy emberben amikor egy nagyon kedves és közeli hozzátartozója megy el. Más és más dolgok lesznek fontosak, néhány rutin teljesen elkopik, néhány új jön, de az illető mindenképpen felülértékeli az életét és más fontossági sorrendet állít fel.

Például soha nem félek elsírni magam bárhol is vagyok. Hagyom, hogy a könnyeim patakokban hangtalanul vagy akár záporozva ömöljenek végig az arcomon. Ez nekem teljesen rendjén való.

Amikor napi százszor elsírod magad, akkor észre sem veszed, hogy mások is vannak ott. Az a természetes, hogy te sírsz és az a furcsa, hogy ők nem.

A fájdalom érzése a legkisebb bántás vagy rossz szó esetén is előtörhet olyan erővel, hogy az ember úgy érzi, hogy ő már soha nem lehet boldog. Amikor arra vágysz, hogy az életed boldog és kiegyensúlyozott legyen egy hatalmas tragédia után, akkor nagyon mélyen veszed zokon, hogyha negatív lelki élményeid vannak. Eleinte elutasítod a kellemest, a kedvest, mert úgy érzed, hogy nem érdemled meg, az nem neked való. Majd egy idő után vágysz rá, kívánod és sóvárogsz érte, mert még emlékszel, hogy milyen jó is az. És ha türelmetlen vagy, akkor szenvedsz, szinte fizikai görcsökben fetrengsz. És akkor már nem csak az fáj ami elmúlt, hanem az is, ami nem következik be. Nyomorultul érzed magad és nem érted, hogy NEKED MIÉRT NEM JÁR A BOLDOGSÁG? Hiszen TE PONTOSAN TUDOD, HOGY MI AZ, tudod befogadni, értékelni és vigyázni rá!

Úgyhogy a szeretett személy elvesztése többfázisú fájdalommal járhat, ami hol erősebb, hol gyengébb hullámokban érkezik. Soha nem szűnik meg, csak másmilyen. És november elsején ez hatványozódik, hiszen sajnos a gyászunk több elveszített emberre irányul. Gyászoljuk a családtagjainkat, a barátainkat, az ismerőseinket, az üzletfeleinket, a háziállatainkat és akár azokat az közéleti embereket akik munkája iránt elismeréssel adózunk.

Nyugodj békében! Nyugodjatok békében! Szeretettel gondolunk rád, rátok!