Ma reggel Szasza elég nyomottan ébredt és nem érezte jól magát. Kétséges volt, hogy tud-e a suliban maradni, szívem szerint itthon maradtam volna, de mennem kellett. Mindenesetre láza nem volt, úgyhogy elvittem, de a tanítónéni lelkére kötöttem, hogy hívjanak és jövök, ha nem érzi jól magát továbbra sem. Végül erre nem került sor, de a tanítónéni mondta, hogy közel sem volt olyan aktív, mint máskor és egyszer ledőlt a babasarokban a kis padra. Itthon viszonylag jól ebédelt, a logopédián is teljesen rendben volt. Utána kezdett bepirosodni a feje.  Végül 36,8-nál megállt a hőmérő, a szeme csillogott és fáradt volt, szerencsére láz nem lett belőle. Húslevest főztem neki csigatésztával, mert az a kedvence, meg hátha tényleg gyógyító hatású. Jó sok zöldséggel főzöm a húslevest, bár magát a zöldeket nem eszi a lányok.

Határozottan tolja a leveskét:

Finom Szasza?

Na ne szórakozz! 

Na azért!

Pipinek csak a leve kell és természetesen a husi belőle. A csiga szóról az állatra asszociál, úgyhogy neki nem kell a tészta.

Ő azért boldog, mert tudja, hogy csokiszószos amerikai palacsinta a második fogás:

Közben sütöttem még egy háromemeletes tortát is, de még nincs lecsokizva, úgyhogy nuku fénykép.

És már csak NÉGY nap!