Tibor Blummer

Hogyha újra sírni tudnék...

Könnyeim már elapadtak, boldog órák cserben hagytak.
Érzékeim jégbe fagytak, s bús emlékek szíven martak.
Néhány könnyért mit nem adnék, hogyha újra sírni tudnék...

Ezer sebből most már vérzek, fájdalmat én mégsem érzek.
Elhalkul a szó tán végleg, éber szemek már nem égnek.
Néhány könnyért mit nem adnék, hogyha újra sírni tudnék...

Téged látlak álmaimban, ki Nyugszol már hideg sírban.
Sírás nélkül hogyan bírjam, erőm sincs tán, hogy leírjam.
Néhány könnyért mit nem adnék, hogyha újra sírni tudnék...

Álom Maradtál már nékem, átölellek úgy, mint régen.
Álmaimban Véled vagyok, ébredéskor Rád gondolok.
Hallgatom szavát a búnak, míg könnyeim kicsordulnak...