Elmentek a kislányok és azt hiszem soha nem volt fájóbb, bántóbb a csend mint most. Mosok, pakolok, takarítok, terelem a gondolataimat. Na de nézzük a Dierenrijk-ot.

Elég sok változás történt mióta utoljára voltunk (egy éve). A bejáratnál kaptak helyet a szurikáták egy olyan kifutóban, mit körben üvegfallal kerítettek el, vagyis tökéletes a be és a kilátás. :)

Így a kis állatok nagyon közel jönnek hozzánk és nem félnek egyáltalán az üveghez jönni.

Még mindig rengeteg a játszótér, úgyhogy a tegnapi látogatást is egy szűk órás játszással kezdtük még a bejáratnál. Lényegében egy új állatot láttunk, ezért csak akkor fényképeztem, amikor valami érdekes/aranyos dolog került elénk. És sok állatnak volt kicsinye, pl. az elefántnak és a vaddisznónak is.

A medve a biztonsági üvegnek feszített talppal szundikált:

A legnagyobb változás és a legszuperebb élmény a gyűrűsfarkú makiknál ért bennünket. Egy ideje ugyanis úgy lehet átsétálni a territóriumukon, hogy semmi nem választ el bennünket a makiktól. És egyszercsak a makik felbátorodtak és egészen közel jöttek.

A sok kicsi Julian király ott tobzódott a lábunknál, egyáltalán nem féltek tőlünk, simán meg lehetett simogatni őket:

És akkor a mellettünk lévő házaspár adott nekik gy darab gyümölcsöt, úgyhogy én is benyúltam a kosárba egy mandarinért. Mivel sehol nem volt kiírva, hogy tilos őket etetni, ezért gondoltam adok nekik egy pár gerezdet, ha kell nekik egyáltalán. Na ahogy az egyik maki kiszúrta, hogy a táskámban kaparászok, azonnal felpattant az ölembe és kukkolta a kezemet, hogy mit fogok előhúzni. Kivettem a mandarint, letéptem egy kis héjdarabot, amit ki is vett a kezemből, de nem az kellett neki. És közben végig ott ült az ölemben. :) Nagyon édes volt, kár, hogy anyám nem fotózta le. Végül nem mertem neki odaadni a mandarint, hiába nem volt kiírva, hogy nem szabad etetni őket. Jó mélyen belémégett a tiltás, amit általában az állatkertekben kiírnak. Na majd legközelebb. Mindenesetre miután nem adtam oda a mandarint a makinak, úgy felpattant a kosárra és kapaszkodott. Na gondoltam ha hazaviszünk Csilinek lesz játszópajtija. :)

Ahogy baktattunk tovább a vaddisznók jöttek soron: Én imádom a disznókat, főleg a mini vadmalackákat. Ezek édesek is voltak, a kis orrocskájukkal úgy túrták a földet, mint a nagy, kifejlett disznók. Az egyik kismali (lányok egyik kedvenc szava) annyira nekifeszült a dúrásnak, hogy a végén térdre ereszkedett és olyan erővel dúrt, hogy félő volt, hogy arréb tolja a bolygót. :D A végén ahogy az anyakoca megborult, máris ellepték a malackák:

Az elefántos játszótéren csináltam pár fotót. A tegnapi fénykép története: anyám tartja a lányokat hátulról, hogy sikerüljön a fénykép elölről:

Kis pihenő:

Kicsit több pihenő:

Pózolás a gombán:

Pipi egy egész sorozatot elpózolt (mint mindig) egy nő meg is jegyezte (mint mindig) hogy mekkora repertoárja van pózokból. :)

A park túloldalán egy iskolabusz van felállítva a gyerkőcöknek, de azért az apukák is rendesen ólálkodtak arrafelé, megnézni a buszt amilyenben Sandra Bullock és Keanu Reeves mentette a földet a gonosztól. :D

Pipi nem mentett hanem pózolt:

Azt tudtad, hogy buszt mezítláb vezetni a legjobb?!

"Ezeket itt most jól összevissza nyomkodom...."

"Naaaaaaaa, mit csinálsz itt?!"

A kanyar után a jegesmedvéknél ez a síszán várta a kislányokat:

Majd megnéztük a fókasót (fookah show XD) - kép nincs, mert Szasza az ölemben ült (mint egy rendes kis gyűrűsfarkú maki) és nem volt kapacitálható kezem, de az oroszlánoknál videóztam. Ugyanis ma van a király szülinapja és ezért tegnap (ne kérdezd!) mindenhol bulik voltak - még az állatkertben is. Szóval az állatok királyának három állatkerti példányát is megvendégelték, terített asztallal.

/A mellettem óbégató asszonyról próbálj meg nem tudomást venni.../