Állati büszke vagyok Petrára!
Idén is kellett minden gyereknek prezentációt tartania, és Petra Csilit és a westie kutyákat választotta témának. A bevezetés után 8 különböző fejezetben tárgyalta a westie-k eredetét, tulajdonságait, különleges képességeit, fotókkal, videókkal téve az anyagot sokkal érdekesebbé és érthetőbbé.
A prezentáció utolsó fejezete Csiliről szólt, és 1/2 3-kor megjelentünk mi is Csilivel az osztályban, hogy a gyerekek élőben is megcsodálhassák a 12 éves dívánkat. :D És meglepetésnek - mert Petra sem tudott róla, Csili alakú pogikat gyártottam és Petra megkínálta a gyerekeket és a tanárnénit. A végén hatalmas tapsot kapott, a gyerekek ordítottak, hogy "tí-zest, tí-zest" vagyis hogy a tanárnéni tízest adjon Petrának.
A tanárnéni elmondta, hogy csodálatos volt az előadás, nagyon jó volt a felépítése, a bemutatott anyag és Petra teljesen a fejéből mondta, egyszer sem kellett belenéznie az anyagba. hangosan, érthetően beszélt, válaszolt a feltett kérdésekre, úgyhogy ő tízest ad Petrának. A gyerekek kiabáltak, tapsoltak és ölelgették Petrát, némelyik teljesen magán kívül volt, ugyanis senki, de SENKI nem kapott még tízest, csak Petra!
A Csili-sütikék:
Csili ezalatt bent volt, a gyerekek simogatták és tutujgatták, annyi figyelmet kapott, hogy elég lesz egy hónapra. Utána még beszélgettünk a tanárnénivel, mondtam neki, hogy Petra tegnap délután 2-től este 1/2 9-ig mást sem csinált csak a prezentációjára készült, gyakorolt. Délután tartott egy 20 perces szünetet, majd vacsizott, akkor éppen nem az előadással foglalkozott, de még a fürdőkádban is azt gyakorolta, tusolás közben.
És ünnepeltünk, mert megérdemelte, de nagyon is! Szuperbüszke vagyok rá, mondtam neki, hogy csodálatos tanárnéni válna belőle, ő meg már arra készül, hogy miről fog beszélni majd hetedikben, alig várja, hogy újra előadhasson. Ötödikben Magyarországról tartott előadást, a gyerekek akkor is tomboltak akkora volt a siker! Idén is tízest kapott, úgyhogy piszkosul büszke vagyok rá! Igazi tanárvér csörgedezik benne. :D
Itt elmeséli a Mekiben fagyizva, hogy miért ünnepelünk, bár ekkorra már elég fáradt volt:
