A legaktuálisabbal kezdem: 8. osztályos tábor.

Petra ma ment el táborozni az osztályával.

Nyolcadikban ugyanis az a szokás, hogy a tanév vége felé az osztály egy közeli helyszínre megy amolyan osztálykirándulásra. Itt csak a nyolcadikosok mennek ottalvós osztálykirándulásra, a többi osztály nem, és mindig bringával mennek.

A tanárbácsi indulás előtti fotója:

A csomagot - ruhákat, piperecuccokat, miegymást - már tegnap be kellett vinni a suliba, azt utánfutóval viszik nekik a helyszínre, a hátizsákjukban csak innivaló és az ebédjük van. Útközben többször megállnak, mindenféle feladatokat hajtanak végre, játszanak és természetesen esznek és isznak, de még így is fél 1-re odaérnek majd (10:45-kor indultak) tehát nincs messze.

Tegnap már mindenféle eligazítást kaptak a suliban, hogy mi mindent fognak csinálni, játszani, fürdeni, ilyesmiket, és tekintve, hogy a héten 30 fok lesz, szerencsére minderre lesz lehetőség.

A szülők meg vannak hívva, hogy búcsúztassák el a srácokat, illetve az egész suli kint tolong az udvaron a kerítés mellett és búcsúztatják a nyolcadikosokat.

Ahogy halljátok a kiabálást és az éltetést, ez igazán felemelő érzés, ahogy a suli többi része kiabálja, hogy érezzétek jól magatokat, és a neveiket, bevallom, sírnom kellett (most is párás a szemem) hogy micsoda élményekben van része Petrának. Ez csak az osztály fele, a másik fele picivel hamarabb indult, hogy ne egy nagy csapat gyerek haladjon egyben, mindkét csoport elején és végén tanári kísérő természetesen.

Pénteken délután érkeznek vissza, akkorra tervezik, amikor vége van a sulinak, hogy a többi gyerekek hasonlóképpen fogadhassák a megérkező nyolcadikosokat.

Második nyolcadikos furcsaság: záróvizsga.

Magyarországon nincs nyolcadikban záróvizsga, itt viszont van. Idén éppen egy kicsit változott, sokkal gyerekbarátabb lett, mint eddig, habár a sulik választhatnak, hogy melyiket csinálják a többféle közül.

Eddig a záróvizsga eredménye határozta meg, hogy a gyerek milyen középiskolás besorolást kap, most viszont a gyerek 4 éves teljesítménye (ötödiktől nyolcadikig). A tanárok tesznek javaslatot a gyereknek - és a középiskolának, hogy a több középiskolás nívóból melyiket tartják a legmegfelelőbbnek a gyerek számára, és a gyerkőcök ezzel a papírral mennek beiratkozni.

Amint tudjátok, ez februárban-márciusban történik, a záróvizsgát meg áprilisban írták, tehát az vagy megerősíti a tanári döntést, vagy nem - általában igen, - de nem változtat azon, ha már felvették a gyereket. Ez sokkal kevesebb stresszel jár, mintha a vizsga döntené el, mert a tanárok nem tesznek javaslatot sem magasabb, sem alacsonyabb nívóra, mint amire a gyerek valóban képes, és ezt azért látják jobban, mert 4 évig figyelik a gyerek teljesítményét és hozzáállását, míg a vizsga csak egy aktuális eredményt mutat arról a napról, amikor a gyerek azt a vizsgát megírta.

Harmadik nyolcadikos furcsaság: MUSICAL! :)

A nyolcadikosok betanulnak és előadnak egy musicalt! Huhh, mi?

így van. Petráék is már hónapok óta buzgón dolgoznak a musical-en, amit először az iskola többi részének, majd a nagyszülőknek - nálunk idén családi barátok helyettesítik a nagyszülőket - és legvégül a szülőknek adják elő.

Ez igazi hagyomány itt. Sok szülő, akikkel várakozom a sulinál a lányokra, nosztalgikusan emlékszik vissza a saját musical-jére, és nagyon boldogok, hogy annak idején volt lehetőségük szerepelni.

Nagyon remélem, hogy sikerül majd valamilyen módon felvennem - 8 felvonás ha jól emlékszem - ebből Petra négyben szerepel, és ahogy mondja, sikítozni és ordítozni is fog. De persze minden titok, semmit sem szabad elárulni a családnak, Petra dugdossa a papírjait itthon, pedig szíve szerint elmondaná, hogy mi hogyan lesz. Sokszor elkezdi: "anya, tudod, hogy ki lesz a férjem?" Aztán elhallgat, "huhh, nem is szabad elmondanom!" 
De azért tudom, már, hogy ki lesz a férje. :) :) :)