Ehhez jobbára az északi partra mentünk, amit amúgy is jobban szeretünk - kivéve a fürdést, az a délin jobb. Imádjuk az északi part dombjait, hegyeit, azt, hogy ahogyan az északi út kanyarog legtöbbször látjuk a tavat. Az egymás után következő falvak, városok majdnem mindig kínálnak valami érdekességet, látnivalót, kis búcsút vagy vásárt, és közben eltelünk a gasztronómiai finomságokkal - fagyi, lángos, rétes, mittomén még mi.
Első nap Tapolcán voltunk, ami mindannyiónkat igazán lenyűgözött. (A képekre klikkelve azok a megfelelő formátumba ugranak.)
Tihanyt ezúttal sem hagytuk ki, habár most nem mentünk be az Apátságba, mivel az tavaly meg volt. Én kifejezetten imádom Tihany utcácskáit, nekem már az is kikapcsolódás, hogyha csak simán végigsétálok rajtuk, anélkül, hogy bármit is vennék.
A babamúzeumba mentünk be szétnézni, odabent nem fotóztam, ezt az ősrégi babakocsit az ősrégi babával a múzeum előtt fotóztam le.
És mivel egy fagyizó van a múzeum előtt,, a csajok és anyám rögtön szükségét érezték, hogy megkóstolják a kínálatot. A fagyi iránti szenvedélyt nem tőlem örökölték, mert én utálom, nyilván anyám lehet a 'tettes', akit a lányok Fagyi Nagyinak kereszteltek el.
Egyik nap Balatonfüreden kötöttünk ki, ami szintén gyönyörű hely /rengeteg a fagyizó, khm, khm/ és a Tagore sétányon lévő Balatoni Vízivilág Látogató Központba mentünk el. A Balaton élővilágát mutatja be a múzeum, és nekünk nem volt túl szerencsés választás. A kiscsajoknak fogalmuk sem volt, hogy a Balatonban esetleg halak is élnek, és még mifélék! Így aztán a legnagyobb, legrondább halak akváriumánál egyszerűen karon fogtuk a kislányokat és tempósan továbbsétáltunk velük.
Szöszi és Petra nagyon viháncoltak valamin a múzeumban, Petrának fogalma sem volt, hogy a háta mögött lévő, bal oldali terráriumban olyan kígyó van, ami a Balcsi élővilágához tartozik. És még most sem tudja....
Szabina a múzeum kőpárnáival edz:
És amitől nem félünk, kacsák a sétány mellett:
Siófok többször is célpont, legutóbb felmentünk a Siófok központjában található víztoronyra, aminek forog a teteje, így 360 fokban látható Siófok. Nagyon szép, habár belépős, amit annyira nem értek, de nyilván valamiből fent kell tartani az attrakciót.
Amszterdam 1090 km-re van a víztoronytól.
Keszthely és a Festetics kastély, hmmm, meseszép volt! A kastély egy önálló blogot is megérdemelne, de nem nyújtom a kultúrprogramot, ide fogom besuvasztani.
Lovacskás lámpa, mmmm, de szép anya!
Felmásztunk a toronyba is a csajokkal, már nem emlékszem hány lépcsőfok volt, de arra igen, hogy csúnya izomlázam lett tőle, és amikor leértem, úgy remegett a lábam, mint a kocsonya.
A kastély botanikus kertje is csodás. Hatalmas kaktuszok, leanderek, igazán meseszép. Pont egy nagyon forró napon mentünk, úgyhogy gyakorlatilag menekültünk az árnyékba, nem csatangoltunk a kertben sokat.
Haleleséget lehet venni a kert bejáratánál, ez jó ötlet volt, mert a halak azonnal az üveghez jöttek amikor észrevették, hogy etetés van. Etetés megkezdése előtt:
Etetés megkezdése után:
Ezután a kocsimúzeum következett, ez igazán Szabinának való program volt. A régi lovaskocsik, lovas szánok gyönyörűek, a lovas játékok pedig kreatívak. Szabinának ez volt a kedvence:
Nekem meg ez, (ezt még talán használni is tudnám):
És valami ami szintén lóerős:
