Sokak kedvence... a gasztroblog. A miénk is. :)

Be kell vallanunk, és nem azért mert szégyelljük vagy ilyesmi, hanem mert ez az igazság, hogy a balatoni nyaralás egyik fénypontja az aznapi éttermi/cukrászdai látogatás. Ez van. Szeretünk enni - ugyanazt, ezt már ismeritek úgyis - de nem szeretünk nyaraláskor főzni, tehát a legjobb megoldás, az étterem. 

Idén már a tavalyi, tavaly előtti kedvencekkel tértünk vissza, helyekkel, ahová MIN-DEN-KÉP-PEN be akartunk ülni még egyszer, mert annyira jó volt. Idén voltak új versenyzők is, nagy meglepetések is, és nagy csalódások is. Most is vannak kedvencek, de hogy az eddigiek-e vagy sem, azt mindjárt látjátok.

Ez nem éttermi kritika, nem azt jelenti, hogy az említett éttermek jók vagy rosszak. Annyit jelent,  hogy a mi ízlésünknek, elvárásainknak mennyire feleltek meg, jobban vagy kevésbé. A cél nem az, hogy bárkit is elriasszunk vagy rábeszéljünk egy étterem meglátogatásáról/meglátogatására, mert az ízlések különbözők, ami nekünk jó/rossz volt, az másnak éppen az ellenkezője lehet. 

Kezdjük rögtön két szar rossz minőségű képpel, amiket az Oázis cukiban lőttem Solton. Ez már hagyomány, ha nem tévedünk el, akkor itt reggelizünk, sütit és fagyit. Általában ha eltévedünk is, arról tesz a gondviselő, hogy Solt felé tévedjünk el. Ámen.

A málnás süti az mákos belül, kalóriacsökkentett, én ezt szoktam flamózni. El is felejtem rendesen, hogy mákos, és csak vigyorgok a kis 'hangyákkal' a fogam között....

Van ugye a balatoni lángos, amit szintén mindig ugyanott vesszük a parton, Márknál, a minősége még mindig tökéletes, a nagysága ... hárman eszünk egyet, az ára (a simának) ezer forint alatt van.

Idén először szisztematikusan osztályoztunk, mindenki megadta a pontját az adott étteremre, és mindenhol tettünk egy megjegyzést is, ami vagy jó, vagy nem. Az értékelést szándékosan nem teszem most közzé.

Az első napon egy új helyre látogattunk el, az ANNO Tavernába, Balatonszárszón.

Dekoráció a falon, azonnal kiszúrtam a pincészetet, mivel ez a lánykori nevem.

Nem az Irsai, vagy az Olivér, hanem a Buzás. :)

Elég boldogan várunk a kajánkra:

Na nézzük ki mit evett. Kell mondanom?

Szabina rántott csirkemell, sült krumpli, tartármártás.

Itt még valami ételfotó készítővel próbálkoztam, kevés sikerrel, ezért ilyenek a képek. Szerencsére hamar rájöttem, hogy nem vagyok ételfotós, úgyhogy a következő fotók már nem olyan rosszak....rosszak, de NEM OLYAN!

Ez a Szöszié, egyértelmű az áfonyamártásról, tehát rántott camembert, rizzsel.

Én rántott sajtoztam, szokásos...

És Szöszivel felesben toltunk egy grillezett zöldséget.

Ez is lassan kezd hagyománnyá válni, hogy ahol van az étlapon, ott kérünk ketten egy tányérral, csak úgy csipegetni.

Petra steaket, ez is szokás tavaly óta. Itt ami a különbség volt, hogy valamiféle szószban volt, nem szárazon.

Másnap a Hintaló következett, Siófokon. Ide harmadjára mentünk, mert tavaly kétszer voltunk, és az abszolút kedvencünk volt.

Szabina a szokásosat:

Tulajdonképpen Petra is:

Szöszi rántott gombafejeket:

És én is pont azt kértem, amit tavaly:

A következő napon a Gabriella Hotel éttermében mentünk, Tapolcára. 

Szöszi levessel kezdett:

Majd a megszokott rántott camembert helyett rösztit kért:

Szabina étke:

Petráé:

Én pedig halászlevet kértem, hal nélkül, kenyérrel:

Ezt követően lefojtottuk a kaját egy kis sütivel és fagyival, a Bergmann cukiban, Füreden. Szöszi Bergmann krémest:

Én zserbóval, Szabina trüffel tortával:

Peti feketeerdővel:

És a fagyikkal:

Imádjuk az édességeket, ki hidegen, ki melegen, kinek mindegy, de ilyenkor mindig nagyon boldogok vagyunk.

Ezután jött a kakukktojás. Amikor végül a Galerius fürdőben kötöttünk ki, az ottani menzán ebédeltünk. Ezt nem értékeltük, de lefotóztam.

Rántott sajtfalatok és hagymakarikák:

Szabinának a szokásos, nekem pedig tárkonyos zöldségleves:

És a lángos, amiről fingom fogalmam sincs, hogy hol ettük....

Siófokon a Melba cukrászdába ismét elmentünk. Nem tudom mi ez és ki ette, de jól néz ki. Szöszire tippelnék, mert a csajoknak ez túl gyümölcsös, tehát túl egészséges (esetleg a vödör cukortól eltekintve):

Szerintem ők fagyiztak. Én viszont sütiztem. Az egyik az felismerhető, pozsonyi kifli....imádom. Szerintem nem mákos - tanulva a solti esetből - tehát nyilván diós. A másik pedig valami lekváros cukrozott lópikula, nagyanyám hókiflijére hasonlít külsőleg, csak ez egy hibrid, génkezelt változat, háromszor vagy négyszer akkora.

Majd a Kukorica Csárda, Földváron.

Rántott sajt, nekem - mert saláta van mellette, ez csak én lehettem:

Grillezett sajtos saláta, ez Szöszinek, mert az egészségfaktor túl magas lenne a csajoknak:

Szabina menüje:

Jahh, persze Peti itt azt ette, amit én,csak krumplival:

Majd a Kerekedi Csárda következett, Csopakon. Itt már voltunk kétszer, tavaly pont nem.

Szasz:

Pet:.

Szöszi nem tudom, hogy mit evett, rántott camembert-nek nézem, de csak az áfonyaszósz miatt:

Én viszont nem akartam megint sajtolni, úgyhogy az egyik vega specialitást kértem.

Csőben sült ananászkarikák voltak,a kis roládok meg valamiféle palacsintatésztába göngyölt almaszószos izék.

A kilátás a Kerekedi Csárdából...pazar:

Nem a csetresre meg a napernyőkre gondolok, hanem a hegyekre. :)

És hazafelé a Fekete Gólya, Kecskemét mellett:

Szabina:

Szöszi a háromféle rántott sajtot:

Peti az egyfélét háromszor:

Nekem meg a gyerekmenü, a mákos tészta. Hazafelé már mindegy, ha hangyás a fogam:

___________________________________________________________________________________________

És most játszunk!

Nem írtam oda sehol, hogy hogyan s mint ízlett nekünk a kaja, milyen tapasztalataink voltak, azt majd a következő blogbejegyzésben. Úgyhogy most még fogalmatok sincs, hogy melyik a nyerő, és melyik nem.

Ha van kedvetek, találhattok egyet, hogy melyik volt idén a kedvencünk, melyik kapta a legmagasabb pontszámot négyőnktől. 

1. Anno Taverna, vagy

2. Hintaló, vagy

3. A Gabriella Hotel étterme, vagy

4. Kukorica Csárda, vagy

5. Kerekedi Csárda, vagy

6. Fekete Gólya.