Már tegnapelőtt délután elkezdtünk gondolkodni Pistivel, hogy hová menjünk el a hétvégén. Még semmilyen kültéri látványosság nem nyitott ki, múzeumba pedig nem visszük a lányokat, mert kitiltanak bennünket az országból. Megnéztük az időjárás előrejelzéset is az interneten, tegnapra kevés esőt mondtak a térségünkbe, de nem tudtuk, hogy az a kevés mikor esik majd le. Szóval nem nagyon mertünk kimozdulni. Végül délelőtt esett, így itthon maradtunk és főztünk.

Délután, amíg Szasza aludt természetesen gyönyörű napsütés volt, gondoltuk is, hogy kimegyünk a Leyparkba és sétálunk és bringázunk. De végül úgy döntöttünk, hogy átmegyünk Bredába az IKEÁ-ba, hogy meg tudjam venni Pistinek ajándékba azt a kést, amit már a múltkor kinéztem. Persze megint helyi attrakció voltunk az IKEÁ-ban, Szasza ordított egyfeszt, sehonnan sem akart eljönni, Pipi pedig a lépcső alján fekve sírt!!!! Katasztrófa komolyan ami volt!

Majd vettem egy csomó hot-dogot, és megvacsiztunk, majd a lányok, bár nagyon nem érdemelték meg, kaptak 1-1 fagyit. (Meg én is, de én megérdemeltem! :D)

Szűken ez volt a tegnapi nap, még fotót sem csináltam.

Ma viszont olyan eső és szél volt egész nap, hogy az valami hihetetlen. Az eső a szél miatt vízszintesen esett! Ezt a 2 fotót délután csináltam:

Ebben az esőben Pisti 2x is elvitte Csilit sétálni, és boltba is elment, úgyhogy háromszor ázott ronggyá!

A reggelinél nagy csalódás ért bennünket. Megint vettem ugyanis pap-ot, amit Pipi nagyon megszeretett. De most másfélét vettem, gondoltam kipróbáljuk ezt is, hátha finomabb a Rijste pap-nál, amit eddig ettünk.

A jobb oldalon van a pap, aminek olyan volt az íze, mint hányásnak, savanyú, RETTENETES! Pisti még fogat is mosott utána, mert vele is megkóstoltattam. Szegény Pipi is kiköpte azonnal. Úgyhogy még egyszer nem veszek ilyet. A bal oldalon pedig a puding van, amit vla-nak hívnak. Ezt Szasza szereti jobban, de nem ezt, hanem a dubbel vla-t, ami 2 ízű, vagy vanília-karamell, vagy vanília-csoki. De azért ez is lecsúszott neki, még kakaóport is szórtam a tetejére. :D
A reggeli pillanatai:

Pisti csinálta az ebédet, húslevest, zöldséges rizst, rántott csirkemájat nekünk és különböző húsfalatkákat a lányoknak. Ezalatt mostam, vasaltam és a vendégszobában raktam rendet. Ezután Szasza lefeküdt, mi meg tévéztünk. Természetesen olyan műsort választottunk, amiben kajákról volt szó (Fald fel Amerikát - Spektrum tv) úgyhogy azonnal mindenki diszkréten a konyhában kaja után kutatott. Így összedobtam egy adag Nigella-muffint, ami annyira jó lett, hogy amikor Szasza felébredt már csak ennyi volt belőle:

Itt megy a muffinozás:

Elfogyott az összes úgy, hogy Pisti egy falatot sem evett belőle. Mondjuk nem is bánta, mert nem szereti.

Miután összeszedték magukat a csajok mindenfélét csináltak, Pipi számítógépezett, Szasza Pistivel játszott, rohangált, tévézett, majd Pipivel a táblára rajzoltak:

Ma esély sem lett volna a kinti játékra, annyira esős volt az idő egész nap.

Közben az jutott az eszembe, hogy pénteken amikor a bankban voltunk aláírni a cégünk banki ügyeit, azonnal kávéval, teával, üdítővel kínáltak bennünket. Ez amúgy nagyon jellemző a hollandokra, mindig mindenkit megkínálnak azonnal, ahogy megérkezik valahová. Mi még nem szoktunk hozzá, így javarészt el szoktuk utasítani, ami lehet, hogy nem is szerencsés, de meg kell szoknunk, hogy itt ez van. Mondtam is Pistinek, hogy ezek után én biztos el fogom fogadni a felkínált kávét vagy teát. Még Szaszának is akartak hozni üdítőt, de az mindig van nálam ha kell, ugyanis "isz-isz" nélkül nem indulunk el sehová.

Szóval tényleg csak egy aláírás miatt mentünk be, mégis rögtön külön tárgyalóba mentünk, üccsi, kávé stb. Mo.-n sokszor komolyabb ügyekben kerestük fel a bankot (bankokat) de legtöbbször még leülni sem volt lehetőségünk miközben intéztük az ügyeinket. Emlékszem, hogy amikor a szegedi lakásomat akartuk felújítani Petra születése előtt, és korszerűsítési hitelért folyamodtunk a bankban, kb. 5 hónapos terhesen másfél órát ácsorogtam az ügyintéző előtt, aki meg ücsörgött. Külön szobára esély sem volt, pedig másokra nem tartozó pénzügyi kérdéseket feszegettünk. Nemhogy kávé! Egyetlenegyszer mentünk csak "szobára", amikor aláírtuk a hitelszerződést. Csak akkor voltunk székre/szobára/bánásmódra méltó ügyfelei a banknak, ha eladósítottuk magunkat feléjük. Ha csak pl. céges folyószámlát nyitottunk, akkor nem. Nem szomorú?