Az utóbbi napok számomra nagyon szomorúan teltek, egyre csak Wil jutott (és jut ma is) az eszembe. Szasza ebből szerintem semmit nem vett észre, de Pipi látja, hogy nem stimmelnek a dolgaim. Ma rá is kérdezett, hogy miért sírok (ebéd közben)?

Ugyanis reggel mialatt ők táncoltak én felhívtam Fredet, Wil férjét, hogy megkérdezzem a temetésről, mert gondoltam elmegyek elbúcsúzni Wiltől.
Szasza egyébként nem akart táncolni, mert szegégy Jacquelline még mindig beteg, nem ő volt, így Szasza nem is akart táncolni. Pipi becsületesen letáncolta a penzumot, sőt még én is, mert ma "megnézős" óra volt, vagyis a szülők is bemehettek megnézni a gyerekeket, és a szülőknek is be kellett állniuk pingvintáncolni. :)

Visszatérve Fredre, mondta, hogy már elküldte a kártyát, amiben mindenkivel tudat mindent, de ha gondolom menjek el elbúcsúzni Wiltől, ugyanis otthon van. Hát azt hittem nem kapok levegőt, nem gondoltam volna, hogy otthon van felravatalozva Wil. Aztán tegnap Monique felhomályosított, hogy itt ez (is) a szokás, lehet otthon is ravatalozni. Délután 1 órára mentem és tényleg otthon volt Wil, a hálószobában felravatalozva. Szívrohamot kapott szerdán délután, nem lehetett megmenteni. Szeptemberben ünnepelték volna az 50. házassági évfordulójukat, azt intézték még kedden.

Szörnyű volt felfelé menni a lifttel, mert tudtam, hogy már nem fogok tudni Willel beszélni, hiába lesz ott. Belegondoltam, hogy ha legközelebb megyek hozzájuk, vagyis most már csak Fredhez, sokkal rosszabb lesz, mert mindig Wilt fogom keresni és nagyon üres lesz az egész lakás nélküle. És Freddel biztosan angolul fogunk beszélni sajnos.

Rátérek a családra, mert csak most is potyognak a könnyeim. Szóval a csajok rendben vannak, bár Szasza pöttyet köhög. Holnapra tervezünk egy nagyobb kirándulást, elképzelhető, hogy Belgiumba megyünk a Bobbejaanlandba (http://www.bobbejaanland.be/nl). Itt voltak Pipiék a sulival kirándulni, amikor Pipi rosszul érezte magát és nem élvezte a játszóparkot. Ez tulajdonképpen egy vidámpark, és mivel bérletesek vagyunk a Beekse Bergenben, ezért ide is kaptunk 50%-os belépési kedvezményt. A szafaripark - sajnos - már a könyökömön jön ki, bár a csajok még mindig szeretik és szívesen mennek. Mondjuk én is, mert nagyon szeretek sétálni, és ott talpalni klasszul lehet.

Csütörtökön voltunk az igazgatónőnél elmondani, hogy iskolát váltunk, ott volt Pipi egyik tanítónője is. Végül csak annyit mondtunk, hogy a másik suliban nagyon fegyelmet tapasztaltunk, ezért szeretnénk átvinni Pipit, Szaszát pedig eleve oda beíratni. Komolyan, szinte könyörögtek, hogy adjunk nekik még egy esélyt, de ma végül postára adtam a 2 jelentkezési lapot, úgyhogy eldőlt. Csütörtökön 1/2 2-től van az új suliban pofavizit, akkor találkoznak a gyerekek az új tanítónénijükkel. Így aztán el kell kérnem Pipit a régi suliból délben, hogy el tudjunk menni megnézni az új sulit, és hogy találkozzunk az új tanítónénivel.

Azt hiszem tulajdonképpen ennyi, teszek fel pár képet az elmúlt napokról.
Szasza századjára pillangónak sminkelve:

Pipi századjára is szépen mosolyog a kamerába:

Csili - ha tehetné - száz párnára is felfeküdne:

Pipi pénteken egyik osztálytársánál volt játszani, hulla-sminkben jött haza:

Szaszának viszont megtetszett a pirosra pingált körmöm, így neki is kellett ilyen (persze most már Pipinek is olyan van):