Először is boldog névnapot kívánok mindenkinek, Erzsébeteknek, Katalinoknak, és boldog szülinapot is, például Zitának és Zsókának, mert az utóbbi időben ezekre sajnos nem volt energiám.

Másrészről szeretném megköszönni mindenkinek az e-maileket, esemeseket, facebook- és iwiw-üzeneteket, telefonhívásokat, melyekben részvéteteket nyilvánítottátok.
Sajnálom, hogy nem tudok/tudtam mindenkinek válaszolni, ahogy rendeződnek a soraim/soraink megpróbálok mindenki levelére reagálni.

Hétfőn majdnem sokkot kaptam miután lefeküdtem. Pisti minden ruháját (4 darab kivételével) összepakoltam, bezsákoltam, mert egyszerűen képtelen voltam rájuk nézni. Minden egyes darabot tisztán látok rajta, emlékszem, hogy mely alkalmakkor viselte őket, ezért mindent kimostam (ami szennyes volt) és zsákokba tettem.
Hétfőn felmentünk Csilivel lefeküdni, igazgattam a párnákat, majd becsúszott a kezem Pisti párnája alá. Ott volt az utolsó pizsamapólója amit viselt és nem is tudtam róla. Ahogy rámarkoltam a pólóra hirtelen úgy éreztem, hogy Pistit fogtam meg, cibáltam kifelé a párna alól. A gyomrom görcsben volt, hirtelen azt hittem, hogy most ér véget a rossz álom és mindjárt előhúzom Pistit épen és egészségesen.

....

És most itt ülök, újra átélem a csalódottságot, a sokkot, potyognak a könnyeim, mert tudom, hogy ma este is csak az üres pólót fogom szorongatni álmomban, amiben nem lesz test és ember, nem lesz benne Pisti soha többé.