Iszonyúan fáradtak vagyunk Szöszivel. Ő a turkálástól én meg a kialvatlanságtól. Ma hajnalban is sikerült kettőkor felébredni, aztán csak forgolódni fél 6-ig. Akkor már őszintén örülltem, hogy végre felkelhetek. Nem tudom, hogy mikor keltem utoljára az ébresztőórára, mert mostanában sikerül hamarabb felébredni. Ennek mondjuk nem igazán örülök, mert pl. délutánonként úgy érzem, hogy lefordulok a székről.

Már csak két nap a suliból! Pipi ma nagyon sírt, mert az egyik kedves "barátnője" nyolcadikos és ma búcsúztak az iskolától és a többiektől. Pipit ez annyira megviselte, hogy a tanárnénivel együtt jöttek ki és juf Linda mondta el, hogy mi a szitu. Mondtam juf Lindának, hogy Pipinek az elválás sajnos egészen mást jelent, mint más kisgyerekeknek. Mondta juf Linda, hogy ezt meg tudja érteni. Most éppen ennek a kislánynak készít egy rajzot emlékbe.

Még semmit nem pakoltam, csak kismostam mindent. Lassan el kell kezdenem a véget nem érő listá(ka)t megírni ... de aaaaaaaaaaaaannnnnnnnnnyira nincs kedvem.

Kép?

Az nincs ma, bocsi, de holnap igyekszem csinálni, jó?