Szóval ahogy hazaértem rögtön találtam parkolóhelyet az utcában, sőt rögtön itt az elején! Akik éltek/élnek/voltak már Hollandiában vagy éppen nálunk azok tudják, hogy ez pénteken este 1/2 10-kor maga a csoda!

Ugyanis a szűk, egyirányú utcákban sűrűn állnak a házak, és hiába parkolható az utca mindkét oldala, sokkal több az autó, mint a hely. A szembeszomszédunkban hárman laknak ugyanennyi autóval. A mi utcánkban ritka lusta emberek laknak, mert nemritkán az utca már beáll délután 3-ra! Hétköznap! A többi utcákban itt a környéken még azért lehet elvétve találni parkolóhelyet akár este 7-kor is, a miénkben 5 után már KIZÁRT!

Na szóval megjártam az öröm-indiántáncot az autó mellett, hogy itthon vagyok, meg hogy van parkolóhely és elkezdtem tanakodni, hogy mit hordjak be??? Áh, ha egyszer hozzá kezdek akkor mindent.

Felstószoltam a kanapé mögé a pakokkat, de ez nem a teljes rakomány, a kaják már a konyhában voltak, nem beszélve a húsról, ami a fagyasztóban didergett ekkorra. Ezek csak a ruhák, pipere, cipők, áhh szinte semmiség.

A kert egy dzsungelre emlékeztetett, csak másnap vettem szemügyre.

A hortenziáim hajbókoltak, sajnos tőből kellett őket levágni, de még a vázát is felborították az asztalon a hatalmas golyófejükkel:

A pillangóvirág meg szinte eltorlaszolta az átjárást a kisház és a ház között:

Ezt már azóta rendesen megkopasztottam, de ha veszek egy fűrészt végre, akkor kap még egy kört.

Meisje (Monique kiscicája) fentről konstatálta az eseményeket, gondolta, hogy na visszajött a család a fehér ugató borzalommal:

A konyhán látszott, hogy egy hónapja nem vette igénybe senki:

És ahogy pakoltam ki előkerültek a női budoár legújabb kincsei (főleg ahol hárman járunk rá ezekre):

Itt nagyon drága a körömlakk és a csajok is szívesen pingálnak, tehát még lehet, hoyg kevés is lesz. :)

Még képek otthonról:

Eső esik ki bánja? Enyimé kölkök már tiszta hollandok ilyen szempontból, észre sem veszik az esőt. Itteni mondás szerint: nem vagyunk cukorból, nem olvadunk el az esőben.