Itthon vannak, szoknom kell a hangzavart, nekik meg a szigort. Mert hát ugye 5 hétig majdnem teljes anarchiában éltek (majd ezért kapok mamáéktól) hiszen az volt amit akartak. Mindenki örül, hogy végre otthon vannak (én is örültem, hogy ott voltak :D) persze a fegyelem laza ha van egyáltalán, hiszen mindenki örülni akar velük nem szólongatni őket.

Hát a sz*pás ilyenkor az, hogy amint hazajönnek rögtön nem farkastörények uralkodnak, hanem anyatörvények (na jó, anyafarkas törvények) az van amit én mondok és ez sok sírással jár. Hiszen újra le kell játszanunk a kis meccseinket, hogy rájöjjenek még mindig én szabom meg mit lehet és mit nem. És nem azért mert szemét diktátor vagyok (?) hanem azért, mert egyrészt gyerekek és meg kell tanulniuk a határaikat (ezeket egyelőre én szabom, bár remélem egyszer eljutnak odáig, hogy érzik majd) mettől meddig mit lehet csinálni. Nem büntetőtábor az élet (?), de vannak olyan normák amiket be kell tartani. Ezeket a normákat egyelőre én ismerem jobban tehát nekik muszáj elhinniük, hogy ezt vagy azt nem szabad, nem ajánlott vagy tilos. KÉSZ!

Másrészt egyedül nevelem őket - ezen nem is akarok változtatni - nekik kicsivel gyorsabban kell felnőniük a kétszülős gyerekeknél, hamarabb kell önállóan megtenniük/megtanulniuk dolgokat és ehhez fegyelem kell.Mivel nem tudok az apjuk lenni.

Harmadrészt pedig a régi magyar mondás értelmében inkább sírjanak ők most, mint én később! Hiába no, szerintem csak édibédin nem lehet nevelni. Tudok édibédi is lenni, még mielőtt néhány emberben Tito vagy Kim Dzsongil alakja körvonalazódna. :))) 

Hehh, mekkora mákja van egy csomó magyar kiskölöknek,hogy soha nem fogom tanítani őket. :)))
(Ilyenkor eszembe jut nagynéném - zseniális pedagógus szerintem - vasszigorral és fegyelemmel, még a szülők is vigyázba ültek a szülőin.;))

Na ennyi elég is a nevelési elveim egy szeletkéjéből, jöjjenek a képek. Először én csináltam képeket róluk, de miután Pipi kibontotta az ajándékát már ő fotózott.

Inenntől kezdve jönnek Pipi képei, ezeket (és még többet) ő vagy Szasza készítette, akinek néha nagy kegyesen megengedte, hogy fotózzon:

Ma reggel folytatódott a fotó-ámokfutás, csak hunyorogtunk a nagy vakuviharban!

A végén már szabályosan menekültünk anyámmal:

De szerencsére Szasza igazi modell típus, nemhogy nem menekült, hanem széjjelpózolta magát Pipinek :))