Ma éjjel nem volt szék, se hokedli Szasza torkában, ennek ellenére piszok carul aludtam. Mindegy, a csajok jól aludtak és ez a lényeg. Már nem lázasak, bár reggel úgy krahácsolnak, mint egy tüdőszanatórium láncdohányos-részlege, de mondjuk én is. A sok torokreszeléstől alig lehet bármit is hallani. :)

Mivel szünet van, de nem vagyunk a legjobb formánkban, sajnos nem is megyünk sehová. Ma is csak a Jumbóig mentünk és vissza, gyógyulunk, épülünk.

A képeket még akkor lőttem amikor Pipi betegeskedett, ill. Szaszáról a sulifellépés alkalmával.