Igen-igen-igen, trehány állat vagyok gondolnád, pedig nem. (Pedig de, most mégsem amiatt nem írtam, hanem mert más dolgaim voltak.)
Hétfőn suli után fogadóórája volt Szaszának, és a tanerő nagyon meg volt vele elégedve. Szasza sokat fejlődött, sokkal kevesebb időt tölt el a saját kis világában és sokkal élénkebben vesz részt a közös tevékenységekben. Gyakorlatilag egy jó erős négyes, amin javítania kellene az a közös együtt éneklés, mondókázás. Na ez mondjuk pont az, amin nem tudok segíteni, mert nem ismerem a mondókákat. De azt mondta a tanárnő, hogy ne aggódjak, már ez is rengeteget fejlődött.
Amúgy Szasza nagyon motivált és teljes figyelemmel fordul a tevékenysége felé, Nagyon kedves és segítőkész, nagyon szereti az osztálytársait és azok is nagyon szeretik őt.
Hétfőn este még megalkottam a csiripörit, tegnap csináltam még grillezett fasírtot is, meg befejeztem a sütit, hogy mire jön Enikő és Miki, addigra minden kész legyen lehetőség szerint. A csajok nagyon várták őket és természetesen én is. Ajándékba megkaptuk a Kököjszi és Bobojsza egy példányát, Szasza ma reggel már azzal kelt, hogy "akkor elmeséled"? Persze, ma este kezdjük.
És ma végre áttöltöttem Pipi Capa fotóművésznő gépéről a képeket a sz-gépemre, abból kaptok ízelítőt vegyesen.
A legutolsó szafari alkalmával készült fotók:
Igen, le se tagadhatnám, hogy ALSZOM vezetés közben:
Kérdés: aludjak vagy vezessek?
És Pipi állandó fotóalanya, Csili:
Csili perspektívája:
