Az Oliemeulen állatkertről két részletben fogok írni, mert elég sok látnivaló és történés van ott.

Úgy hirdeti magát az állatkert, hogy a legfurcsább állatok kertje, és ez igaz is. Alapvetően hüllők vannak és madarak, a két kategória amit zsigerből utálok, de egyszer mindent látni kell és ki kell próbálni (Pisti szerint: egyszer mindent ki kell próbálni, kivéve a drogokat és a népitáncot).

Na ennek szellemében, felvértezett lélekkel léptünk be az ajtón.

Rögtön belebotlottunk a park hírességébe a kétfejű kígyóba:

A levedlett bőre is kétfejű természetesen:

Rengeteg béka van, Pisti rosszul lenne ha látná, anynira undorodik tőlük:

Kígyóból és más csúszómászóból is van millió fajta:

A legjobbak a repülő kutyák voltak, szám szerint kettő.

/A kép nem ott készült, a netről szedtem./

Egy lépcsőfeljáró alatt magasan a majdnem vaksötétben kuksoltak. Amikor észrevették, hogy ott vagyok, édesen forgatták a kis fejüket, kíváncsian pislogtak rám én meg örültem, hogy végre nem csak a csupasz "dögök" hanem valami édes kis puha jószágok. Pillanatra bevillant, hogy - a legenda szerint - mit tudnának ezek művelni a hajammal, de elhessegettem a hülye gondolatokat, amikoris megjelent Pipi. "Édesek, mi?" - kérdezte. Mondom neki: "cukkerek nagyon". Mire a kiskorú bedugja a kezét ott ahol az üvegnek kellene lennie és azt mondja: "ugye tudod, hogy itt nincs üveg?"

5 méter távolságban, 270-es pulzussal már tudtam. Pipi annyi előnyben volt, hogy ő másodjára járt a parkban.

A táskaalapanyagok nem voltak túl aktívak, de talán jobb is:

Ímhole a belsőzsebnek-való:

Ez a joker-mosolyú a személyes kedvencem, letörölhetetlen a vigyor a képéről:

És a legbátrabb Ugrifüles: