Vasárnap a Wandelbos-ba mentünk Csilivel. Annyira megszoktam már, hogy hétvégén kimozdulunk valahová, hogy összepakoltam a kiskutyát és elmentünk sétálni az erdőbe. Szépen, kényelmesen a saját tempónkban (mármint a Csiliében - kettőt előre egyet hátra) sétáltunk egy órácskát. Annyira vicces volt megint szembesülni vele, hogy Csilinek sokszor saját elképzelése van a történésekről és meg is próbálja valósítani őket. Persze ez nem mindig lehetséges, de most nem volt tétje a dolognak.

Úgy értem, hogy baktattunk (vánszorogtunk) vissza a kocsihoz, amikoris őnacccsága bevágta a satuféket (elfelejtett továbblépni) rám nézett olyan tekintettel, hogy "kisanyám én egyáltalán nem arra akarok menni" és elindult arra amerre ő akart menni. De komolyan a tekintetében benne volt, hogy "ne haragudj, de most én vezetek ....... jó?".
Mivel tökmindegy volt, hogy merről közelítjük meg az autót ezért mosolyogtam, hogy okés, te vagy a főnök, de a vicc az, hogy egy fiatal pár is a szemtanúja volt az egésznek és ők is megmosolyogták az egészet.